Petőfi Sándor (
1823 – 1849 ): SZÁZ ALAKBA
Száz alakba öltözik
szerelmem,
Száz alakban képzel
tégedet.
Majd sziget vagy, s
vívó szenvedélyem
Mint szilaj folyam
fut körüled.
Máskor ismét, édes
kedvesem, hogy
Szentegyház vagy, én
azt gondolom,
És szerelmem mint
repkény huzódik
Fölfelé a
szentegyház-falon.
Néha gazdag utas
vagy, s szerelmem
Mint az útonálló
megrohan,
Néha meg mint jámbor
alamizsnás
Lép elédbe
alázatosan.
Majd a Kárpát vagy, s
én ott a felhő,
S mennydörgéssel
ostromlom szived,
Majd meg rózsalomb
vagy, s én körűled
Csalogányként zengek
éneket.
Ím, szerelmem ekkép
változik, de
Soha meg nem szűnik,
mindig él,
S nem gyöngül, ha
néha szelidebb is…
Gyakran csendes a
folyó, de mély!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése