Szívem...

Szívem…

  

Hogyha néked örvend – gyönyörömet lelem,
ha érted meghasad – nem érte könnyezem;
szerelme a szíved lángfényétől ragyog,
távol-csillagoknak ridegétől vacog!

Szentjános bogárka apró fény az éjbe,

ki nyár-napra vágyik – nem is veszi észre;
koromló sötétben megcsillan szépsége,
reménylő boldogság derengő ösvénye!

Szívemet hamisnak oly kár símogatni,

mert fars énekhangot nem képes hallgatni;
mesés melódia ricsaj-hangon ámít,
ha hárfa zenéje dobpergéssé válik!

Ha lelked mélabús – nem örül enyémmel,
szerelem-szenvedély igazgyöngye vész el;
szívem dobpergése csitul, halkul szépen,

szentjános bogárka kihunyó fényében!

          filo-csibi

                                             

                                                               2015. december 20.