A hattyú dala
Napok, netán hetek, hónapok vagy
évek
Vajon mennyi itt nekem e földi
élet
Bölcsesség rostája a választ
kirázza
Nagy szellem számlálja, biztos
nem hibázza.
Íme a varázsló tollat ad kezembe
Írjam ki magamból, ami lelkem
rejte
Minden percet piedesztára emelek
Individumomat versszakokba szedem.
Mint utazó, ki a küszöbről
visszalép
Néhány fontos holmit magával hozza
még
Éppúgy pásztázok én is az
emlékekben
Sorolom mit gondolok szépnek,
nemesnek.
Kalitka zugában csendes
rabmadárka
Vágyik a világba, vágyik
szabadságra.
Béklyóba zárt érzés levegőért
sóhajt
Szorongásaitól szabadulni óhajt.
Hófehér hattyú a természet
remeke
Úszik büszkén, némán,
méltósággal tele
Körötte hangosan csapdosó
vadkacsák
Felette a sirályok síró raja
száll.
Nem zavarja őt a lármás
állatsereg
Tudja jól hogy ki a méltó, ki a
nemes.
Kecses hattyúnyakát emeli
magasan
Kémleli, hogy felhős-e vagy süt
már a nap.
Életében egyszer a lelkét
kitárja
Gyönyörű éneke angyalok gitárja
Fájdalmát, örömét szívéből
dalolja
A lehanyatló nap fényével
karolja.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése