Bágyadt napsütés

Bágyadt napsütés

Az őszi nap sugara bágyadoz

Fogyó hold is sarlóvá hajladoz

Szép rózsa nem virít, nincs deleje

Ha eljött már annak az ideje.

Fűből-fából lassan fogy az élet

Virág egyszer virít életében

Nem színes örökké a pillangó

Az ember is halódó – halandó.

Sebes folyó a part felé lassul

Öröm és a vágy idővel halkul.

A test-szellem-lélek  csodás egylet

Ám felfelé úton különböznek.

Testünk a munkás elfárad hamar

Vezérli szellemünk – de az marad

Titkokat rejt lelkünk a csapodár

Bölcs észt becsapja, őrzi a csodát.

Csodaszép élmény volt réges-régen

Fürödtem az Adria vízében

Társaságra én már nem emlékszem

Biztos hogy szép volt, még most is érzem.

A padon ülve lehet mélázni

Társaimmal a múltról ódázni

Színpompás és fényes a messzeség

Érti mindenki, látom a szemén.

Licit azonban kinek fáj jobban

A nagyhangú győz, a többi morran

Kopog kampósbot, kotnyeles a szél
Az öreg-osztály tápászkodva kél.

Sajnos ezt már nem hallja a többi

Megdicsér lám egy ismerős férfi

Mosolyogva szól hogy szépen megyek

Lelkem rezzen, örömpárás szemem.

A nap is megpihen lemenőben

Boldog lehetsz, ha hiszed erősen.

Virágözönt, madárdalt tartsd észben

Tobzódik világunk a sok szépben.

Legcsillogóbb ékesség szívedben:

Ha szeretteid arannyal fested

Megriadok – a telefon szól csak

Ugye vársz mama – érkezünk holnap. 

                                   Filo-csibi