Ünneplő
szeretet
Decemberben régen egy kisded
született
Felnőve – életében sok-sok
csodát tett
Isten fiaként mondott
szónoklatokat
Ez zavarta Heródest és főpapokat
Megkínozták, kereszthalállal
sújtották.
„Feltámadott” Ő, a halállal
dacolván
Emiatt isteníti őt a fél világ
Születése napját ünnepelve imád.
Hogy nemhívőknek is „karácsonya”
legyen
Rendeltetett: szeretet is
ünnepeljen!
(Isten bocsá’) hívőnek jó én sem
vagyok
Így a szeretet ünneplőivel tartok.
A nagy hiba – úgy sejtem - csak
bennem lehet
Csak tamáskodok, ezzel sem értek
egyet:
Mért kell kijelölni napot
szeretetnek?
Nem oktalan birka, amit
vezethetnek!
Amíg ezeken töprengek és mélázok
Az ajtómon fiam és
kincsem-virágom
Gyönyörű kis unokám lép be
kedvesen
Mosoly mindkettő szemében,
köszöntenek.
Tekintetükben érzem szeretetüket
Készültem én is, vártam a jöttüket
(Naptár szerint ma van október
elseje)
Ez a nap is a szeretetnek ünnepe.
Unokám őszinte mosolyával
biztat:
„Mama, ha megnövök, majd én
meggyógyítlak”
Elhiszem neki, mert a szívére bízza.
„Nagyon finom” : dicséri
főztömet fiam
Mindig megtalálja lelkemhez az
utat.
Ha az út görbe, Ő megtalál egy
újat.
Őrangyalként vigyáz életemre
párom
Nekem a Szentháromság: kicsi családom
Higgye el nekem boldog és
boldogtalan
Parancsolatra szeretni sosem
szabad
Ne hagyjad, hogy mások erre
rábírjanak
Szabadnak születtünk, lelkünk is
ugyanaz.
Minden nap öleld meg akiket te
szeretsz
Karácsonyfa alá ezt kívánom
neked
Isten hogy rendelje, felé száll
az óhaj
Szeretet-ünnep
legyen minden áldott nap
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése