Mintha
felhő volnék…
Én utánozom őt vagy ő követ
engem
Mindkettőnk folyton változtat a
küllemen
Világos vagy sötétebb az
ábrázatunk
Béke van a lelkünkben
avagy háborgunk
Lassan bandukolunk és félénken
járunk
Majd a dolgunk után sietve
rohanunk.
Fehér felhőn keresztül kitekint
a nap
Olykor a boldogság engem is
látogat
Szép napsugár ül ki a felhő
fodrára
Arcát mutogatva, szépségét
kontrázza
Bárányfelhő szelíden a földet
nézi
Rózsafelhővel a szépségét
dicséri.
Majd hirtelen komor, sötét
felhők gyűlnek
Takarják a napot, haragra
zendülnek
Csattognak mennykövek, villámlik
és dörög
Az ég csatornája ömlik és nem csöpög
Lelkemből is – néha – a bezárt
indulat
Viharként tör elő, záporokat
hullat.
Bánatát a felhő esővel könnyezi
Könnyebbül - sírása fájdalmát elnyeli
Színpompás szivárvány köríti az
eget
Hirdeti a békét, derűnek ad
helyet.
Felszáradtak immár rosszkedvem
cseppjei
Ragyogva mosolyognak lelkem
szebbjei.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése