Magányos farkas
Zord felhők között a holdvilág
bujdosik
Magányos farkasra éjsötét bút
borít
Falkáját elhagyta vagy elűzték
onnan
Egymaga harcol az égi
háborúkkal.
Sehol étele se falkája se párja
Az ösztöne készteti – küzd
egyre-másra.
Szabad élet kemény, magány ezt
fokozza
Nehézségét tőle senki sem orozza.
A magány legmélyen embernek is
társa
Úgyis ha mellette van családja,
párja
Reszkető félelem, nyughatatlan
remény
Lelkünk őrzi titkát – erről
ritkán beszél.
A szívünk tűz ha szeret, jég ha nem szeret
Talán boldogságnak nyugalom ad
teret
Palackot ha nyitnánk szabadulna
szellem
Visszazárni helyére soha nem
kellem.
Hogy honnan jöttél és melyik
nációból
Bűnöd, erényed függ ennek
válaszától.
Mintha bármely élőlény dönthetné
maga
Hova szülessen, ahol ez nem lesz
sara.
Gyermekkori szépek húznak vissza
oda
Ez a világ pedig életed otthona
Felemás lelked csapong jobbra és
balra
Magad sem tudod mi van jobbra,
mi balra.
Nem adhatod át születést és
elmúlást,
Bánatot, örömöt és
érzelemdúlást.
Többi ember ezeket másképp éli
meg
Ha elmondod hogy mit érzel, nem
érti meg.
Szeretetről, szépről kevesek a
szavak
Fájdalmat a lelkedben te érzed
magad.
Harcod mindig igazán a te
sajátod
Mintha egy farkas volnál, aki
magányos.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése