Az
aranydiplomás
Kiről költőóriások énekelnek:
Az anya mind között a csodásabb ember
A valósághoz ők is csak közel
járnak
A faragatlanul rímelőt hát
szánjad
Ki bokáig ér csak fel az
óriásnak
Írnia mégis kell, mit szíve
diktálhat.
Bátor volt, mert lábasban vitt
meleg ételt
Kiskatonának, aki járőrként
ügyelt.
„Hiszen még gyerek, az anyja
pedig messze”
Kijárási tilalom, nincs utca
nesze
Hangosan beszélt hozzá: „Egyél
csak fiam!”
Gondolta hogy a magyart így megérti az.
A jószolgálat fontos volt
életében
Szomszéd kislányának -
kedves betegének
Elsőként adott az anyám primőr
almát
Ebéddel kínálta a falunak papját
A rászorulókat szinte már kereste
Pedig neki sem volt sok, inkább
kevese.
Szeretet harmóniáján szívből
játszott
Őszinte barátsága szeméből
látszott
Iskoláit kevés osztállyal
számolta
Kedvenc két versét nekünk
gyakran elmondta
„Rabmadárka”, a „Tapsifüles
nyuszika”
Gyermekkorom emlékeihez húz
vissza.
A megértés pártolója minket inte
Testvéreinket szeretni kell - szerinte
Követnék, akik a világot uralják
Földünket béke és szeretet
uralná
Kedvesen mosolygott, haragot nem ismert
Jót és rosszat is ő méltósággal
viselt.
Élet-iskolának aranydiplomása
Jókedélyű, derűs embernek is
mása.
Hatalmas volt neki a lelki ereje
Hogy hozzá felérjek, repülnöm kellene
Szeretném megcsókolni fáradt kezeit
Virágözön láttán mosolygó
szemeit.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése