Kései
szerelem
Fák alatt, lombok közt oson a
szerelem
Megérint – ah, dehogy – ki ő nem
keresem
Nem hiszem el, pedig érzem a
szívemen
Kérdezem: lehet ez betegen, öregen?
Ismerős az érzés: sok évvel
ezelőtt
Csillagom állása volt ilyen
kedvező.
Nem várt, és nem remélt szerelem
köszönt rám
Az örökkévaló kedves volt, öröm
várt.
Sok volt amit elvett, vagy sosem
fizetett,
Életem alkonyán járt nekem a jótett.
Vivát Vivaldi, a „Négy évszak”
boldogít,
Lángoló szerelmem még inkább
mámorít.
Az esti homályban csapong az én
lelkem
Netán a szerelembe vagyok szerelmes?
Az állomáson szómat nem azok
várták
Kik érzelmem sikolyát értik és
hallják.
Mert felette volt értékem az
átlagnál
Köröttem lévők ezt sohasem
díjazták.
A kétszer kettő öt semmiképp nem
lehet
Számolásnál a korrigálás kér helyet.
Édes-bús borzongás fut át a
testemen
Remegő kezemen, bicegő léptemen
Milyen a külleme tudni sem akarom
Örömöm, vígságom Őhozzá aratom.
Hangod vagy alakod, kezed vagy
szép szemed
Ki tudja mi az mi vonz hozzád
kedvesem
Reggel és éjszaka, bármikor,
bármerre
Szüntelen Ő cikáz előttem,
mellettem.
Utoljára nyílik virág a
szívemen
Illatos, szépszínű, tán sárga,
tán veres.
Simítom, becézem, vigyázok rá
szépen
Sokáig kell, hogy illatozzon még
nékem.
A hidegtől egyszer mégis elhervadna,
Illatát, bársonyát szívemben
otthagyja,
Szerelem ezer és millió csodáját
Viszem majd a csillagos ég
balzsamán át.
Filo
- csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése