Sokan,
mégis egyedül
„Szörnyű az egyedüllét – ez egy
őrület”
„Lármás a város – zavar a
tömörület”
Felhőtlen örömödnek mindig van
híja
Sokaságból magányba, onnan meg
vissza
Úgy kell a barát mint szikkadt
földnek zápor
Jó sorsodnak örül, balsorsodban
pártol
Ám hogyha mézes szava mérget is
tárol
Csalódásod nem titok, szíved
bezárod.
Fortuna kincset hoz
bőségszarujából
Sok ferde szem néz rád irigyen
és fájón
A tehetősnek mindig sok a
barátja
Mímeli hogy szereti, simul hozzája.
Indulsz társaságba, végre egy nívós
nap
Színe-java meghívott, fix a
színvonal.
Mosoly az orcákon, szinte
negédesek
Itt érzed jól magad, ez kell
most teneked.
Ám ekkor a kevélyék csörtetnek
hozzád
„Nézzed cipőmet, ez nem
kínai, hoppá!”
Kevély úr a cadillac-jét
fitogtatja
Ki ilyet nem látott, a száját
harapja.
Egy régi ismerős végre-valahára
Ő biztosan kérdezi, mi újság
nálad?
Kaptál-e már munkát, hogy van a
családod?
Érdeklődése nem terjed túl táskádon.
Finálé van, az előadásnak vége
Hömpölyög a jónép, egymást
nemkímélve
Kifelé mindenkit egyirányba
tolnak
Olyan most a tömeg, mint egy
nagy gombolyag
A gombolyagnak minden szála
különáll
Szomorú vagy jókedvű, szeret,
netán utál.
Csalódott, keserű, szívét járja
bánat
El nem árulhatja azt senki
fiának.
Kabátod gombolod, hideg be ne
jöjjön
Megfázna a lelked is, jobb neki
a börtön
Mielőbb haza, vissza a
magányodba
Nem gabalyodnál bele
csalódásodba
Társaság vagy egyedül, ez a
dilemma
Társaság „ad acta”, egyedül meg nulla.
Ha bölcs vagy , elfogadod mások
ritmusát,
De őrzöd sajátod ütemét, dallamát.
Örülj ha egy hű társ és barát
támogat
Ám szeresd magadat, ez a
legfontosabb
A virág is egyedül nyílik és
hervad
Bár életéhez sok-sok segítséget
kap.
Szíved billentyűjén csak te
tudsz játszani
Ki tudná milyenek egy csillag
álmai?
Ha hiszel önmagadban, tombolhat
orkán
Magabiztos fővel állsz majd a
bérc ormán.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése