Tükröm, tükröm

Tükröm, tükröm

Tükröm, tükröm mondd meg bátran

Milyen napja van gazdádnak?

Van-e búja vagy öröme?

Vagy mosolyának özöne?

Homlokán számos barázda?

Mért nem rózsás most az ábra?

Szeme fénye már nem ragyog?

Mind lehulltak a csillagok?

Bőre redős vagy csak virrad?

Fényességtől a ránc illan?

Nem ártana szépíteni?

Krémje éji vagy reggeli?

Talán ez is , talán az is

Lehet, hogy a reklám hamis

Évgyűrűknek sok a száma:

Szóba hozzák, ki nem állja!

Régen volt az önfeledt-kor

Mást mutatott tükre akkor

Szép gyermekkor visszajönne

Másképp nézne most tükörbe

Szebbnek látná szemét, haját

Rubintosnak arcát, száját

Nem kellene pirosító

Szempillára nagyobbító

Tükröm, tükröm benned látom

Egész éltem és  világom

Nem ámítasz mindenáron

Örömöt, bajt elém tárod

Őszinte vagy reggel és est

Bölcsességed nem mellékes

Ami voltam, ami vagyok

Éveimet számon tartod

Minden napnak más a színe,

Más az árnya, más a fénye

Tükrözd lelkem hullámsodrát

Ha mosolygok,  mosolyogj rám!

                                            Filo-csibi