Mennek, mendegélnek

Mennek, mendegélnek

Mennek, mennek, mendegélnek

Hol gyorsabban, hol csak éppen

Ki nézeget jobbra-balra,

Ki pedig a célra tartva.

Márkás kocsit zárja egyik

A gazdája nem egy senki

Lépteit most szaporázza

Banki pénzét koronázza.

Magabiztos életkedvvel

Fennhéjázó tekintettel

Dobban lába az aszfalton

Úgy tűnik, hogy vele harcol.

Erre utal  kezével is:

Sebbel-lobbal meglengeti

Azt hirdeti fűnek-fának

Örvend élte világának.

Másik meg azt rebesgette

Patkóra lépett még este

Szerencséje felvirradhat

Talán holnap vagy maholnap.

Fásult arccal, ímmel-ámmal

Összehúzott nyakkal-vállal

Lógó orral, dúlva-fúlva

Patkó hírét összezúzza.

Útjuk egymást keresztezi

Mindkettő a földet lesi

Az egyik, mert zsenánt neki:

Osztálytársát „nem ismeri”.

A másik meg restelkedik,

Mert ruháját foltok fedik.

Úgy látszik, hogy ez a hiba

Rossz ruháját az nem bírja.

Az anyaföld  átkoz, morcog:

Mindkettőt én viszem-hordom

Nekem kéne szégyenkeznem,

Hogy ilyen a földi ember.

                                               Filo-csibi