A szépség dalnoka

                                                                            
      

   A  szépség dalnoka

Víg madárka repül ágról-ágra,

zengi a lelkét és tágra tárja,

örömarany, tündér-kert pompája,

forrásvíz-szeretet a nótája.

Károgó madarak fanyalognak,

csőrüket biggyesztve elfordulnak,

„nincs sehol tündér-kert, örömarany,

a szeretet is csak fukar, fanyar”!                                 

Lankad kedve, bágyad lelke, halkul,

tikkad torka, nem zeng, már csak jajdul,

befelé sír, nehogy kinevessék,

sekélylelkűek rossz hírét keltsék.

Mennyei illatú a napkelte,

a hit és a remény csillog szerte,

szikrázik a derűs ég sugára,

felharsan a madár víg nótája.

Károgók görnyesztik a fejüket,

könnyükkel restellik irigyüket,

köszöntik a szépség víg dalnokát,

csókszirommal hintik a homlokát.

                  Filo-csibi