Goethe: A kedves közelléte
/Szabó Lőrinc fordítása/
„Rád gondolok, ha nap fényét
füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vízét ha
festi a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza
távol az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a
vándor lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a
hullám és partra döng;
a ligetben, ha néma csönd borul
rám, téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze
válva összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl
nemsokára. Óh, jössz-e már!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése