Virágos nyár
Messze már a szép nyár, haldokol
a virág,
zokogva sír a szél, a búcsú mindig fáj;
bánatos a hangja – mintha értem
szólna,
talán a szenvedő lelkemet
gyászolja!
Ezer virág nyílott szerelmes
szívemben,
napsugár ragyogott lelkemben,
hitemben;
oda a nyár heve, oda a szerelem,
síró szellőn kívül nincsen más
énekem!
Zúgó szellő hordd szét szerelmes
szívemet,
mutasd mindenkinek ezt a nagy
érzelmet,
tedd hozzá nyár ízét, szenvedély
balzsamát,
szórd tele virággal – ne lássák
fájdalmát!
Filo-csibi
2015. 10. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése