Labé verse: Élek, halok…/Illyés Gyula fordítása/
Élek,
halok; kigyúlok s vizbeomlok.
Didergek
s azonközben lánggal égek.
Túl
kellemes, túl keserves az élet.
Csüggedt,
elúnt vagyok, de egyre boldog.
Fölnevetek
s egyszerre könnyet ontok.
Gyönyöröm
édes, majd keserű méreg,
örömöm
elszáll s nem ér soha véget;
elszáradok
s kihajtok, mint a lombok.
Így
hány szerelmem, így ver erre-arra;
s
ha várom: most jő csak a fájdalom,
váratlanul
már túl is estem rajta.
Aztán
ha felvitt a vágyott magasba
és
boldogságom bizonyos nagyon
a
mélybe ránt megint nehéz bajom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése