Háború vagy béke
Körülöttem fegyverek ropognak,
emberi rossz szellemek
csapkodnak,
keresek egy békés, csendes
zugot,
láthatatlan lennék, de nem
tudok!
Sebzett lelkem erőtlen a harcra,
várva-vágyom - kongjon csend harangja,
a „kard ki kard” nem az én
fegyverem,
nyugodnék, mint nap sötét
éjjelen!
Elvonulok a csigaházamba,
ó, milyen jó is így egymagamba’,
megőrzöm az énem méltóságát;
a magány sem szeretné torz társát!
A szeretet-morzsákért nem
küzdök,
a csatákat nyerni sem
készülök,
a lelkemre reménypírt halmozok,
béke egén fénylenek csillagok!
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése