Csendes éj
Csendes az éj hona, a levél se rezdül,
földön és az égen mélységes mély
csend ül;
ám szerelem éber, nincs neki
nyugalma,
nem tisztel éjszakát, nagy az ő
hatalma!
Szerelem suhan át bérceken, völgyeken,
otthagyja a nyomát szíveken,
lelkeken;
szellőnek sóhaja
szerelem-epedés,
pataknak csobaja a csók és
ölelés!
Ábrándos holdvilág pajzánul
rákacsint,
a csillagok
mécse – útjára fényt hint;
a sötétség leple megértőn
takarja,
behúzza a függönyt, senki ne
zavarja!
filo-csibi
2015. október 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése