Keresem a boldogságom

                                                                              

   

 Keresem a boldogságom

Felkutatok érte eget-földet – mindent,
bokorban, virágban keresem – de nincsen!

Futok a szegfűhöz, rohanok rózsához,
fenséges szépségű mandula ágához!

Itt van egy szép szirom, ott a finom illat,
simogat a szellő, madár hangja illan;
lelkem gyöngy hímzését láttatom szerényen
ki érinti, megfogja – szólítja gyengéden!

Mint, aki fuldokol – kapaszkodok mindbe,
talán ő, talán az lelkem párja, kincse;
aztán a derült ég villámmá változik,
a gyengédség helyett mennydörög, átkozik!

Zsugorodik lelkem, amennyire lehet,
minél kisebb helyen érje e lehelet;
várja, míg az égnek újra fénye vidul,
kinéz az odúból,  keresésre indul!

                Filo-csibi

2015-10-10