Dértől ezüst színű…
Dértől ezüst színű lehulló
levelek
élet-virulását verdesik
ősz-szelek;
járok az avarban, zizegésük
hallom,
mint, hogyha siratnák közelgő
alkonyom!
Hűvös a napsugár, didereg a
lelkem,
pedig a szerelem nem halványul
bennem,
Nap ragyog éjjel is – holdvilág,
csillagok,
nem múlnak el fények, nem várnak
alkonyok!
Hulljatok levelek, takarjátok
szívem,
hogy az álom, ábránd, – miben eddig hittem –
maradjon sokáig – gyönyörét öleljem --
melengesse lelkem – érezzem
szerelmem!
Ezüstgyöngyű levél -- felveszem a földről,
arcomhoz simítom – könnyem vele
törlöm;
mintha a kis levél azt zizegné
nékem,
izzik a szerelem, ha szívemben
érzem!
Filo-csibi
2015. október 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése