Hiszékeny az ember

                                                                             
                                                                             

           Hiszékeny az ember

Hiszékeny az ember, ha a szépre vágyik,

amikor szerelmet, boldogságot áhít;

madarak, virágok neki csak azt zengik,

higgyen szép szavaknak – nem csapnak be senkit!

Milyen balga a szív -  gyakran elhibázza,

sötét felhőben is a napsugárt látja;

és, ha fényességben úszik az egész ég,

lángol a szerelem, tüzes lávaként ég!

Fagyban, hóviharban, őszi lombhullásban

hisz az ember mindig, ha  szívében vágy van;

ezért fáj oly nagyon, amikor rádöbben:

szerelem lát szépet hervadásban, ködben!

                          

                         Filo-csibi

                    2015. l0. 13.