Hol a boldogság
Különc madár a boldogság;
alig érint, rebben tovább,
elpárolog, mint a kámfor,
talán nem volt más, csak álom.
Esdekelve marasztalnád,
elillan, mint a sóhajtás;
mint téli nap hajnalfényben,
rózsa színe a sötétben,
hópehely, mit eső verdes,
bárányfelhő, mit szél kerget.
Mindhiába tömjénezed,
kolostorban sem rejtheted,
ege magas, ég feletti,
helyébe nem léphet semmi.
Ha csak kicsi, dobszót hallat,
végtelenje mélyen hallgat;
szivárványa gyémánt gyöngyben,
boldog éned a mennyekben.
Élvezd édes pillanatát,
harmatcseppje szárad immár!
Filo-csibi
2015. október 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése