Paradicsommadár

                                                                             

        Paradicsommadár

A fiú madárnak násztolla hívogat,
párja kicsi szívét epedve csalogat,
sűrű erdő lombja között incselkedik
parádés párjával, míg egymást meglelik.

Mennyei élet vár rájuk az Édenben,
gyümölcsök zamata, illata édesen,
gondtalan boldogság szépségét élvezik,
örök ifjúság- és tavasz juthat nekik.

Az erdőistennek tilalma azonban,
ha mézeset esznek, bűnöznek azonnal,
madár ne érintse, kerülje el messze,
hogy az Édenkertből őket ki ne űzze!

Szárnyas szörny, Hárpia gonosz tervet eszel:
- hogyha megkóstolod, te is isten leszel -.

Madárlánynak szívét ez megérintette,
megkóstolta és a párjával megette.

Hárpia istennő ne csábított volna,
mert isten haragját madarakra vonta,
a bűnösségükért átkot szórt, rettentőt,
a Paradicsomból kiűzte mindkettőt.

Elrepültek messze, idegenbe szálltak,
nincs részük tavaszban, örök ifjúságban,
küzdéssel, örömmel vegyes az életük,
már nem Paradicsom erdejük, csak nevük.

               Filo-csibi

2015-10-30