Részlet:
Vajda János HARMINC ÉV UTÁN c. verséből
…………………………………..
„Így
ül a hold ádáz vihar után
elcsöndesült
nagy tornyos fellegen,
és
néz alá a méla éjszakán
bánatosan,
de szenvedélytelen.
Hallgatva
a sírbolti csöndességet
a
rémteli sötét erdő alatt,
amíg
a fákról nagy, nehéz könnycseppek
hervadt
levélre halkan hullanak…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése