Süllyedő hajóm

                                                                            

                                               Süllyedő hajóm

A mélységes mély vonz, csábít alant,

szélén imbolygok én a fény alatt.

Élethajómnak roskadt a lelke,

a vitorlája tépett rongykelme!

Tébolyult magam kérdem -- vallatok:

milyen változást hoznak a habok?

Úgy uralja a tenger legmélyét,

hogy nem létezik lélek meg érzés?

Vízi szellemek és mélységlakók

szörnyen ijesztők, hátborzongatók;

de szűnnek hiú remények, vágyak,

az el nem varrott csomózott szálak!

Itt marad mézes, szép keserűség,

búval-bajjal szőtt kéj-gyönyörűség,

szépnek és jónak az érintése,

a szerelemnek mennye, gyötrése!

Az élni vágyás zsigerben pezsdül,

méltóságomnak dallama csendül,

az élethajóm feljön a fényre,

vágy serkenti újult reményre!

                    Filo-csibi

    2015. október 17.