Tiszavirág

                                                                          

                 Tiszavirág

Örvend az életnek, a mámoros vágynak;

a néhány órának, szerelmi násztáncnak;

gyorsan befejezi a földi pályáját,

haldoklik boldogan a vízi párnáján!

Ilyen a szerelem, hogyha ifjún vénül,

pólya-vánkosából halott-lepel készül;

talán csak álom volt a földi mennyország,

született és meghalt – volt-nincs a boldogság!

Írva van a Könyvben – kár volna sajnálni,

kár volna tagadni, a közönyt cifrázni;

hazudni az érzést – vérlázító nagy bűn,

temesd a szerelmet, ha nem szeretsz már hűn!

Vessél véget akkor, amikor a legszebb,

amikor az érzés mindeneknél szentebb;

a szerelem csúcsán tűzzel kell lángolni,

mint a tiszavirág – halálba álmodni!

                    Filo-csibi

            2015. október 9.